Isten megemlékezése az emberről és a Földről
Tudnod kell, hogy porból lettél,
Tengerekben nevelkedtél,
Míg Földemen megjelentél.
– Tőlem kaptad életed!
Etted, mit a mező adott,
Lándzsád vízben halat fogott,
Égi szárnyas lett zsákmányod.
– Tőlem kaptad étkedet!
Éltél fákon, barlangokban,
Hegyekben és sivatagban,
Hidegben és forróságban.
– Tőlem kaptad hitedet!
Minden megvolt, ami kellett,
Erdőből fád, hegyből köved,
Föld gyomrából érced, szened.
– Tőlem kaptad meleged!
Szilaj erőit a Földnek
Magadhoz szelídítetted,
A szél, a víz szolgált neked.
– Tőlem kaptad erődet!
Egyre könnyebb lett életed,
Munkád géppel végeztetted,
Az nevelte gyermeked!
– Tőlem kaptad szívedet!
Végül mindent megkaphattál,
Elérted, amit akartál,
Megnyugodni mégsem tudtál.
– Tőlem kaptad vágyaid!
De akiket melléd adtam;
Társnak gondban és ha baj van,
Elvesztetted szépen lassan.
– Tőlem kaptad őket is!
Hiába értél a csúcsra,
Feljuthatsz a csillagokba,
Semmit nem érsz egymagadba’!
– Én maradtam csak veled!
– Én mindig szerettelek!
– Mindig itt leszek veled!
…A Föld szülinapjára /és az enyémre/
(Kincses János (Thesaurus))