Tri a non!
Non, non et non!
Nem, nem és nem!
– Hogy a franciák is értsék!
– Monsieur Clemanceau is értse!
Ott, ahová szavazata juttatta.
Ahol remegve várja ítéletét.
Ahol az Erő dönt, szintén,
De nem az elfogultságé,
Nem is az elvakultságé,
Hanem a Szereteté.
Persze, nyugodt, az ő helyében
Mégsem lennék, mert segített
Szétszaggatni egy országot.
Félő! Ki kell hagynia a Mennyországot!
Non, non et non!
Nem, nem és nem!
Érti ezt Lloyd George, a brit is.
Tudta akkor, vajon? Mihez asszisztál?
Műemlékként, az aláíró-tollát
Őrzi-e majd múzeumuk, a British?
Hihette, akár rövidke percre,
Hogy amit tesznek, az igaz és helyes?
Hogy ki győztes szerepben tetszeleg,
A vesztest joggal fogja perbe?
Pedig eleinte tisztességes
Megoldást ajánlott… De letördelni
Nemzettestről egységes etnikai
Tagokat, nem emberséges!
Non, non et non!
Nem, nem és nem!
Orlando a harmadik hangadó;
Önnek is hallani kell és érteni!
Bár utólag nincs mit tenni;
Szép hazánkat eláruló.
Kérdezném, mind a négyüket,
Kitől kaptak felhatalmazást,
Vállalni e hóhérmunkát,
És kivenni abból részüket?
Családokat, szíveket veszélyes
Szétszakítani; földjével nemzetet
Osztogatni őrült cselekedet;
Esztelen, bűnös és végzetes!
Non, non et non!
Nem, nem és nem!
Mister Wilson, ön is asszisztált
A hírhedt “Békekonferencián”.
Jó szándékát nem vitatnám,
Mégsem dicső, mit ott csinált!
Mások földjét osztogatni,
Kik ősidők óta ott élnek;
Szétszabdalni egy nagy népet;
Acsargóknak koncként odavetni!
Ön hozta a segédanyagot,
Jónéhány sötét lapot kitépve
Múltjukból; mely még nem létezett,
Míg mi letudtunk jó félezer évet.
Egy Nagy Nem!
Azoknak, akik azt képzelik,
Szétoszthatnak egy országot, egy népet!
Törölhetnek múltat, jelent, jövőt!
Tagadhatnak dicső történelmet!
Még egy Nagy Nem!
Azoknak, kik bárkit feladnának
Kényelmes gyávaságból, akik
Mosakodnak Pilátusként; egy
Nemzet halálához asszisztálnak!
És egy Hangos Harmadik Nem!
Ama bűnös, nagy vétségért:
Szép hazánkból, gazdag hazánkból
Kontároknak, haszonlesőknek
Méltatlanoknak juttattatok!
Ezek a virágokat letépték,
A gyümölcsöket felélték,
Az ágakat letördelték.
Ami szép volt, beszennyezték.
Nem tanulták megbecsülni
Más munkáját, más örömét.
Nem értek még nagykorúvá
Gazdag jussuk, hogy átvegyék…
Mindezekért, hatalmasok,
Felelősség nagy rajtatok!
Ti rajtunk bíráskodtatok,
Mi vagyunk hát vádlóitok!
És ez így lesz mindörökre!
Legalábbis jó időre!
Amíg lesz csak egy magyar is,
Hazájában számkivetve!
(Kincses János)