Advent
1.
Várjuk már az Eljövendőt!
Várjuk a hozzánk
Érkezőt!
Várjuk Őt, a
Születendőt!
Ki megnyitja az
Esztendőt.
2.
Várunk Rá, mert
Megígérték.
Várjuk Őt, mert
Jövendölték.
Várjuk, hiszen
Így regélték,
Kik e Titkot
Megsejtették.
3.
Kit várunk hát?
Kis Csecsemőt?
A jászolban
Gőgicsélőt?
A pólyából
Ránk nevetőt?
Anyja karján
Fészkelődőt?
4.
Igen, várjuk
A Gyermeket!
De nemcsak,
Mert ránk nevet,
Anyja karján integet,
És tekintete melenget…
Gyermek Ő,
De már Hatalmas!
Egyszerű, de
Mégis gazdag!
Ártatlan, de
Mindent ismer,
Ember Ő, de
Mégis Isten!
5.
Ajándékul
Mit adhatnánk
– Semmink sincs! –
Az Ünnepeltnek?
És mit kapunk
A Kisdedtől,
Gyermek-arcú
Istenünktől?
Szeretetet, eleget!
A szívünkbe
Meleget!
Az igazi csoda
Igazi csoda az lenne,
ha Kisjézust nem évenként,
de naponként ünnepelnénk;
befogadva a szívünkbe.
(Kincses János (Thesaurus))