Egyszer talán
Megírnám most búcsúzó szavamat,
Keresem a bölcset, szépet, igazat,
Ami utat mutat, erősít, igazgat,
Átadnám a levont tapasztalatokat.
Ám hiába találok, sorra eldobom,
Egyéni, egyedi megélésem, sorsom,
A világot saját szememen át látom,
Érzéseim csupán saját tulajdonom.
Nyolcmilliárdból egy homokszem,
Nincs minta-élet, sőt vagyon sem,
Semmi sem jelentős, mit megtettem,
Tanultam, dolgoztam, senyvedtem.
Szerettem, tanúja két gyermekem,
Családomtól kapott jót, örökítettem,
Ők szívem kincsei, lét ajándéka,
Fájó szerelmek drága jutalma.
Néhány barát mindig állt mellettem,
Értékesek, ellensúlyozták sok irigyem.
Küzdöttem, törtem, majd összeraktam
Sérült lelkemet, gyakran javítottam.
Sehol nem lelem a jó búcsúszavam,
Talán kapok még időt,s megtalálom,
Tán majd csupán szélnek suttogom:
Szerettem, Szerettek, Szeretek…
(Kisznyér Ibolya)