Emlékező
Az idő szeszélyes és csalfa,
pörög, áll, egykedvűen lomha,
mint a gondolat, csapong ide-oda,
majd felidéz, elvet, ugrál a múltba.
Életem filmje pörög előre-hátra,
egy kockája megáll, kinagyítva,
a helyzet szöge furcsa, látványa
ismerősen átélt, beégett retinámba.
Évforduló, a kánikula, tán mi hozta,
testemlékezet idézte fel tudatomba,
mese az, hogy a véletlenek játéka,
univerzumnak nincs felesleges pillanata.
A mennyezeti lámpákat nézem, fenn,
mint űrhajóban, emberek szkafanderben,
képernyők villognak a hideg csendben,
utasításokkal tesztelik ébrenlétem.
Mire figyelmeztet régi hibáimból,
tudom, harcoltam, vitáztam a véggel,
fogadalmat nem tettem, ám valamit ígértem,
négy nap sötét jött, kell emlékeznem.
(Kisznyér Ibolya)