Gátszakadás
Kisember gőgje, makacssága,
porba taszítja dacos kínja,
mégis hiszi, hogy jól gondolja,
míg a sors pofonjaitól ég az arca.
Téves hiedelmek, berögzült minta,
hegyen, völgyön viszi ősei akarata,
felismert hibákból talán okulva,
javítja magát, küzd, jobbá válna.
Naptárlapok, mint falevelek hullnak,
míg a tudás bölcsessége beépül,
s átalakulnak lassan a szokások,
gondolatai erejét használja végül.
Megfejtett titkok egyszerűnek tűnnek,
oly nehéz, mégis, gyakorlásban érnek,
“reggel dönts hálás szívvel napodról”,
kis elhatározások – súlyossá lesznek.
Önismeret, a fejlődés fájó, drága ára,
tükre a gátat, a kifogásokat mutatja,
nincs már kitérő, feljebb kell lépni,
ajándékba kapott új életet becsülni.
(Kisznyér Ibolya)