Kertészetem
Életem élő kertjét gondozom,
A múlt szúrós gyomjait kihúzom,
Nevelem a türelem szívós fáját,
Tanulom szeretni jelenem valóját,
Megbocsájtás nehéz gyakorlatát,
Magam vétkét, mások galádságát,
Alázat kényszerít az út porába,
Felvett szerep álarcát magával rántja.
Száguldó gondolataimat szemlézem,
Ártót, sötétet azonnal kicserélem,
A jövő virága fehér ködben felsejlik,
Kicsi énem fel, a fény felé törekszik.
(Kisznyér Ibolya)