Keserédes kesergés
Kétség gyötör: helyes vagy helytelen
pőrén állni, kitárni lelkem, szégyentelen
merészség, felesleget a világban növelnem,
érdemtelen nagyravágyás, s tán vétkem.
Az írás öntörvényű késztetésem, önkéntelen,
ám közzétenni talán nincs okom, jogom,
hiszen csak érzés, mi vezeti tollamat,
biz öt évtized irodalomtanulásból kimaradt.
Oly sokáig fájt, hogy nem tehettem, feledtem
lassan, majd öregen valósítanám gyermeki
álmom, ám hiányzik meg nem ismert tudomány,
verselési formák, rövid, hosszú szótagok szabályai.
Talán, ha tudnám, hátralévő időm mennyi,
megtanulhatnám, s kellenének élmények,
szenvedés már nem, pénzügyeim, mint költőké,
ez egyetlen, miben nincsenek hiányosságok.
Szeretetvágy, maradandóság vágya,
késői önmegvalósítás hiábavalósága,
kudarcszépítő próbálkozások álma,
felébredő tudatnak kifogások gyártása.
Nem, nincs érv, sem ok, sem indok,
nincs logika benne, csak érzelmek,
kinek nem kedves, tovább lapoz, görget,
ha tetszik egy írás, jólesik szívemnek.
(Kisznyér Ibolya)