Nyári nap
Júniusi szikrázó napsütés éget, süt,
vágytuk a nyár melegét, szabadságát,
zöldbe öltözött világban virágillatokat,
életöröm hevét, maszkmentes sétákat.
Bezárt világ szürkesége unottan untatott,
feledtette a valós, kitárt hétköznapokat,
idilli álomkép a szép, vidámságot ígérő,
azúr égbolton úszó néhány bárányfelhő.
Ám a valóság megérkezett valódi arcában,
a lakásfelújítások szükségessége idején,
csokoládékkal és anélkül a kiírók sorban
közlik, ki, mikor, meddig alakíttat nyomban.
Reggeltől estig fúrnak, ütnek, kalapálnak,
mintha minden idegszálon gitároznának,
a sajgó fog fájdalmában kínzón gyötrődik,
az ablakon át a hőség izzón fokozódik.
Az ember gyarló, kicsiny, örök elégedetlen,
madárének zeng, virágillat árad a zöldben,
sétálhat, szabadon ballaghat az utcákon,
mégsem boldog az esendő hálátlan.
Értelem felfogja a „kell” szükségességét,
most csendes hegyi levegőt óhajt, áhít,
kínos mosoly takarja őszinte énjét,
önuralmát tanulja s a közösségi létét.
(Kisznyér Ibolya)