Nyári napok
Tegnap feslő bimbók tündököltek rajta,
ma már minden szirma nevet a napra,
nemes, gyönyörű rózsák a házak előtt,
szellő dobálja az illatát, arra járók között.
A nap tüzes kemencévé alakul lassan,
fecskecsaládok reggeliznek fészkeikben,
mint karmester vezényel a bölcs természet,
ki élő, mind nagyzenekar tagja, figyelik intését.
Gyermekálmokban kacagó vakáció tapsol,
örül a kék égboltnak, bárányfelhőt rajzol,
táska pihen, gyermek szökken, kis léptekkel,
madárfióka száll így, kezdők repülésével.
Tanít, okít a természet a megújulásról,
a múlt hátizsákjába örömet betölteni,
a víg nyarat, mint a rózsát hagyni nyílni,
ámuló szívemben az ősz nem mer változni.
(Kisznyér Ibolya)