Szerelem emléke
Már többször cserélődtek sejtjeim,
emlékezem, hiszen fiatal a lelkem,
az idő és a sorsom megviselte testem,
ám azt az érzést nem feledhetem.
Mint kristályokból álló prizmán át,
látom tisztán érzések árnyalatát,
jól megkülönböztethető fokozatait,
a diák érzelmét, a hősök szenvedélyeit.
A lángolás időszakát, a beteljesülés vágyát,
a megfáradt szerelem kihunyó izzását,
a lelkek égből hozott, örök parázslását,
a csalódott, egyoldalú szerelem kínzását.
Fájón felemelő, szenvedtető és boldogító,
míg a földön ember él, érzése megtartó,
az emberi lét egyik legszebb érzése,
méltó ajándék, az érzelmek igazgyöngye.
Tudatos vagy tudattalan a hiány,
az emberszív üres, lassan kemény
kérget növeszt, mint erdőben a fák,
csendben kihűl, s az élet tüze kialszik.
(Kisznyér Ibolya)