RÓZSA
Fehér terítő,
rajta fehér rózsaszál,
méltó oltárdísz.
TULIPÁN
Tavasz virága,
a nap kinyitja szirmát,
éj bezárja azt.
Karcsú, kecses kelyhe
csodás szirmokkal
egyetlen szár
támasza.
Oly
büszke,
nemesen
emeli fel
szép virágfejét
ORGONA
Mint
apró
gyöngyszemek,
kettős szirmú
illatos csipke.
SZEGFŰ
Egyedi illat,
fodros szirma, mint szoknya
kicsiny leányon.
Szélben hajlik szára,
fejét emeli,
képessége
a tartás.
Szíved fájdalomba
és gyászba merül,
fehér szegfű
a búcsú.
A
virág
viseli
változását
múló divatnak.
IBOLYA
Fejét lehajtja,
ha rátaposnak, mégis
törten is feláll.
Mint az ember, úgy él,
gyökere a föld,
égre felnéz,
érző lény.
Alázata hála,
lét dicsérete,
példát mutat,
reményt ad.
A
tavaszt
jelzi ő,
kék színével,
örömöt hordoz.
HÓVIRÁG
Fehér csengettyűi
jelzik a télnek:
indulni kell,
tavasz jön.
A
fejét
lehajtja,
nem napra néz,
a föld gyermeke.
NEFELEJCS
Kék virágai
emléket állítanak,
szívben lakozót.
Kis kéklő bokor,
néha szirmát simítják,
kicsit megremeg.
Népdal emlékeztet:
kis virág érték,
szíved őrzi
énekét.
A
gondos
szeretet
ragyogtatja,
mint minden élőt.
ÁRVÁCSKA
Sötétkék szirmát
jeges szél borzolja szét,
hópaplanra vár.
Mint színes ásványok
bársony ruhában,
sorban állnak
csendesen.
A
szívet
szólítja,
látványával
varázsol békét.
(Kisznyér Ibolya)