GYÖNGYVIRÁG
Kicsiny csengettyűk,
tündérek hallják hangját,
mikor szél rezdül.
Kis gyöngye kipattan,
harangokká nő,
levél óvja
mérgesen.
BÚZAVIRÁG
Bóbita őrzi
magvait, éveken át,
álmodja létét.
Évszázadok óta
vers, népművészet
kéken nyíló
emléke.
A
virág
egyszerű
és bonyolult
tán, mint az élet.
Egy
kékség,
mi csak ő,
rá jellemző,
nevet az Időn.
HAJNALKA
Szív alakú levél,
melyet rejteget,
nyár örömét
hordozza.
A
tölcsér
formáján
csillanó csepp,
esőnyom-őrző.
KAMILLA
Mint fészkén madár,
ülnek szűz virágai
szélső ágain.
Oly régen velünk él,
virága gyógyít,
földnek kincse,
ajándék.
A
virág
szirmait
tárja, feje
napfényben fürdik.
ARANYESŐ
Virága bólint,
hálás a földnek, napnak,
esőcseppeknek.
A napsugár színét
tükrözi vissza,
virágoskert
tavasza.
Nap
kacsint
cinkosan
aranyeső
virágaira.
HARANGVIRÁG
Harangozását
csak a föld, nap, szél hallja,
nem fecsegik el.
Harangja megkondul,
mégsem hallható,
a természet
zenéje.
AKÁC
Virágszirma selymes,
hófehér a fürt,
mint zöld hegyen
hófoltok.
Palacsintatészta,
miben forgatták,
kisütötték
virágát.
Gömb
lombján
fürtjei
lila színbe
öltözve csüngnek.
Fa,
cserje,
mi akác,
méze arany,
különlegesség.
(Kisznyér Ibolya)