Húsvét ünneplése
Húsvét a zűrzavar, elmosódó emlék,
vendéglátás, jövés-menés, majd mondókák,
főtt tojás, sonka, jácint, finom kalácsok,
hit nélküli ünneplés, népszokások.
A fiúk indulása, locsolkodások,
egészséget hozó kölnik, kívánságok,
járvány, maszkok, elmaradt rokonok, csendek,
múlt, régmúlt képei villannak, kedvesek.
Húsvét ajándéka nesztelen érkezett,
egy pillanatban már szívemben létezett,
mint kis mag, mit apró madárcsőr elejtett,
föld, eső, nap táplálta, növénnyé érett.
Tudat és sors teremtette a kis magot,
a rejtegetett gyász fájdalma nem kopott,
könnyeken át látni kisbaba mosolyát,
kegyes, kegyetlen valóság elvett, s adott.
A könnycseppek, ha belül folynak a szívre,
kicsiny kristályként összeállnak kéregre,
a szív megkeményedik rideg külsővel,
ám belül szenvedélyes szeretetben él.
A lélek szenvedett, imákat keresett,
fohászkodott, mint a kis mag, növekedett,
csodát kért, a fájó hiány enyhítését,
révülésben átélte az Ég kegyelmét.
Ma a Húsvét hitben telik, lélek várja,
eljő Pünkösd, Szentlélek kiáradása.
Ma gyerekek a kertben tojást keresnek,
nyúlfészek után futnak, szívek repesnek.
(Kisznyér Ibolya)