Év végén
Emlékek gyöngye pereg a múlt láncáról,
vidám színes, unott szürke, túlzásokról,
egy élet küzdelméről mesél, csodáról,
égig érő fáról, sors-szőtte álmáról.
Erős akarat küzd, dörömböl szívében,
szépet, kedveset őrizni örömmel benn,
a csúf, a fájó legyen tapasztalat,
hisz bölcs az, ki jó alapra épít házat.
Újjászületni megtisztulva lehet,
ki bizalmat magában újraépített,
sötét tévhit-erdőből fényre lépett,
érdemesség vágya járja át a lelket.
(Kisznyér Ibolya)