Nagymamák
Nagyanyó billen a hintaszéken,
szemüveg orrán, kötés ölében,
kandallóláng világítja arcát,
cica dorombol, s dagasztja lábát.
Haja hófehéren kontyba fonva,
pilláján rezeg szép, kedves álma,
körötte bájos tárgyak, emlékek,
mesekönyv lapjain régmúlt képek.
Ma elvárás-halomban válogat,
nőisége marad, nem áldozat,
szerepeit éli, mind jól játssza,
nyitott ésszel s szívvel ér a mába.
Küzd a “nyanya” sértő stigma ellen,
hajat festet, vásárol szenvtelen,
bízik az egészség csodájában,
tán dédiként pihen hintaágyban.
(Kisznyér Ibolya)