Sejtelmek
Rohanva, botladozva át az életen,
csak hinni ismeretlen erőben erősen,
visszanézve: ifjúság vakmerősége,
a nemtudás, botor gőg veszélyessége.
A dimenzió kötött a világunkban,
a duális világ-képzet uralomban,
időutazás filmekben, képzeletben,
tán az ember nem érdemli, tehetetlen.
Időnk véges az anyag bűvöletében,
a szellem szárnyalhat szabadon, kötetlen,
lélek, mindenek tudója hallgat mélyen,
tudatos, tudattalan – senyved a mélyben.
Kevesek értik, érzik az élet titkát,
sors felett álló Teremtő akaratát,
emberek szívében élő képességet,
hogy gondolata, szava által teremthet.
(Kisznyér Ibolya)