Virágzó lelkek
Nőnek lenni áldás vagy épp átok,
a szíve súgja: szerepek, álmok,
embernek születni szép ajándék,
a nő, ha jól szeretik, virágzik.
Talán megérezheted a titkát,
míg gyönyörű kertben teszel sétát,
oly sokféle, mint csodás természet,
színek pompája nyújt élményeket.
Nézd a rózsa nemes, karcsú szálát,
hamvas, bársonyos, illatos szirmát,
ragyog, felemeli fejét büszkén,
tiszteletért, hűen szárba szökken.
A többi virág is nyílik csendben,
éppoly nemesek maguk nemében,
varázsolnak át hétköznapokat,
becsüld, s ünneppé teszik azokat.
A kaktusz, a pletyka, a tátika,
nehéz természetük, sorsuk titka,
ítélet nélkül fogadd el őket,
talán felébred, jót és jól követ.
A világ gazdagodik általuk,
anyák, jó nagymamák lesz az útjuk,
társával, s egyedül csodát teremt,
szeresd, s elhozza neked az Édent!
(Kisznyér Ibolya)