Az írásról
Akarom, hogy lássanak, és mégsem,
szeressék így, önmagáért énem,
megleljem társam, kit nem kerestem,
találják ki vágyam, mit rejt szívem.
Talán túlzás, így önző gondolat,
múlt csalódásaiból okozat,
ám, mikor írok, lelkem kitárom,
időn, téren túlról szól, száll szavam.
Évtizedeken át szunnyadt álmom,
mit a sors enged, tán helyrehozom,
szavam nyitja szeretet-virágom,
tán szívekbe ér aranyzöld szirmon.
(Kisznyér Ibolya)