Könyörgés
Gyász napján mit tegyek,
a csenddel beszélgetek.
Más ez a némaság,
félelemmel teli rútság,
vírussal fertőzött valóság,
börtöni rácsos rabság.
Csend sajog lelkemben,
lassan szétterül testemben,
halkan suttog mennybéli dallamot,
keresztutat mutat, jajgatót,
harangzúgás nélkül ordít a némaság,
emlékül küldi a szenvedés tébolyát.
Gyász napján félve merengek,
bűneimért magam felelek,
igazi bátorságot keresek,
szilárd biztonságért esdeklek,
Golgotán talán rálelek.
Ezen a töviskoszorús napon
csurog a kézbe döfött, szöges fájdalom,
stációról stációra hordom keresztem,
világ gyógyulásáért viselem,
szótlanul, meg nem rendülve,
hozzád imádkozva, elmélyülve.
Istenem, belőled erőt merítek,
átdöfött lábaid elé letérdelek,
fohászkodva könyörgök,
küldj erőt, fényt, kereszt nélküli jövőt!
(Klotz Mária)