Téli vágy
Valami földönkívüli fehérség szállt le a földre,
a tájra, a házra, az erdő sűrűjébe.
El is döntöttem, odaballagok,
madárcsicsergés helyett csendet akarok.
Elértem a tündérkert ezüst fényét,
a fák csodás csipkés képét.
A kis erdei út mutatott irányt,
a domb tetején egy kis őzike várt.
Amikor meglátott, ijedten elszaladt szegény,
számára is a tavasz, a kikelet a remény.
Valami földönkívüli fehérség árasztotta el a tájat,
már érzem is a csendet, a belső nyugalmi vágyat.
Dallama volt a púderhavas némaságnak,
a fákon alvó hó vattás lágyságának.
A lelkem muzsikált, csak úgy lüktetett,
a fehérség a csenddel ölelkezett
csodavárás
angyalok szállnak a decemberi télben
álomtáncot járnak a vakító fényben
mozgásuk suhogó körbe-körbe villanó
frissen zúgó-búgó szentestéről daloló
hangjuk élesen járja be a ködös mennyet
vészhangot kongatnak idéznek szellemet
káosz a világban vírus terjed a testekben
elidegenedés a szeretetre éhes lelkekben
az idei karácsony más lesz mint a többi
kiölt belőle a lét mindent ami még emberi
félelem járja át a föld összes zegzugát
hiába halljuk az angyalok vegyes kórusát
kis Jézuska kínnal szenteste megszületik
hozsannát zengő lelkünkbe beköltözik
kiutat csak vele együtt találunk
régóta már csak a csodára várunk
Halleluja
Leonard Cohen – Hallelujah c. dalának hatására
Kedvelt egy titkos akkordot,
hogy melyiket, ki tudja,
dúr volt-e vagy moll,
simogatta vagy belé túrt,
tiszta volt vagy komor,
nem is az a lényeg, hanem hogy
a fiatal Dávid hárfajátékától
Saul felüdült, megkönnyebbült,
a gonosz szellem eltávozott tőle,
teste sugárzott örökre.
A hangáradat csengett,
a foszlányok megrengették a lelket,
a szél süvítve búgta,
halleluja, halleluja,
dicsérjük az Urat, a fényest,
az általa teremtett világképet,
az élet útja kifürkészhetetlen,
néha pokolian elviselhetetlen,
mennybéli halleluja,
megérintett a melódia.
Téged nem érdekel a szerzemény?
eldúdolom újra, örök remény,
ő láthatatlan ott, fent,
mi kesergünk itt, lent,
halleluja, halleluja zeng,
csilingelve fülemben cseng,
hullámzásával tested betakarod,
újra születsz, ha nagyon akarod,
a hold fényében lélekfürdőt veszel,
a balladától átszellemült leszel.
Hallod? Hisz vágyod,
már a refrénjét dalolászod,
a halleluja visítva ordít,
szerelmed burkába mélyen belebebújik,
az Úr dicséretét már el nem engeded,
a fertőző dicshimnuszt egyre keresed,
odaláncolt szorosan magához,
végérvényesen a lelkedbe gázolt,
újra áldott halleluja
az öröklét elszakadhatatlan húrja.
Örömóda
Angyalhaj lebben a téli légben,
Nemesen csillog a tompa fényben.
Gyarló életünk nagy veszélyben,
Arctalan létünk mindig reményben.
Letakarva szájmaszkkal létezünk,
Hitünkkel magunkat felvértezzük.
Angyalhangok hozzák a gyors hírt,
Nemsokára világmegváltó születik.
Gőgös csillogás idén nem számít,
Ostoba pazarlás, szép kirakat sem ámít.
Karunkban az újszülött, szent gyermek
Szórja ránk a várva várt kegyelmet.
Ó, fenséges, élettel áldott szenteste,
Lopva dicsőítünk, édes szeretetet keresve.
Ne búslakodjunk, hiszen itt a kívánt álom,
Angyaltrillák szólnak a színes fenyőfáról.
Karácsonykor örömóda zeng a világról.
nyugalom
tél csendje ölel át
rak rám képzeletbeli függönyruhát
betakar
nyugalmat akar
meg is lelem
Istenem velem
csak mi ketten vagyunk
eldalolunk
vele beszélgetek
életemben szemezgetek
mit kellett volna másképp tennem
máris jobb a kedvem
talán még a hócsipkés világ
is megérkezik
szemünk előtt
kiteljesedik
béke
elcsendesedés
merengés
ez kell ma nekem
érzem átjár a kegyelem
jó angyal
The Kelly Family – An Angel című dalának hatására
angyalhangok törték meg a csendet
kitágították a szárnyaló képzeletet
oly lágyan mesésen daloltak
szikrányi reménységet hoztak
ó ha én is jó angyal lehetnék
álmaimban szárnyakkal repkednék
fel a magas enciánkék égbe
a felhők vakító csipkéjébe
ott erősen megkapaszkodnék
szeretetgolyókat szétszórnék
le a haldokló gyászos földre
melegséget az emberek lelkébe
ó ha én is jó angyal lehetnék
álmaimban szárnyakkal repkednék
tollas szellős angyalszárnyba bújva
égiektől szépséget jóságot tanulva
óriás ablakra tárnám a szívem
mélyen erősödne ingadozó hitem
sugároznék fényt lágyságot meleget
szerteszéjjel terjedne a szeretet
átölelnék icipicit és óriás nagyot
koldusszegényt és dúsgazdagot
mindenkivel örömtáncot járnék
boldogságmáglya körül viháncolnék
vírust hazugságot gonoszságot elűznék
minden jón és szépen derülnék
ó ha én is jó angyal lehetnék
álmaimban szárnyakkal repkednék
aki kiállna a suhanó örömkörből
selyemszalaggal visszahúznám lendületből
gyöngyös virágkoszorúval díszes fejünkön
illatos gyógykenettel áldott kezünkön
önkívületben hangos halleluját dalolnánk
járnánk a földöntúliak égi tangóját
angyalszárnyon suhogva repdesnék
sem a földön sem az égen nem félnék
mindenhol meghitt szeretetben élnék
jobb életet mindenkinek remélnék
biztos eljönne hiszen imával várnám
az angyalok seregével együtt óhajtanám
jó angyal sajnos nem vagyok tudom
szárnyaimba álmaimba belegabalyodom
Angyalhang
Veronika izgatottan várta a csillagszórós estét. Hat órára beszélték meg lányával, Grétával, hogy hívják egymást skype-on. Karácsony este volt, nem is akármilyen. Szenteste. Már mindent elkészített, ami a meghitt karácsonyi ünnepekhez hozzátartozik. Halászlevet főzött, rántott halat sütött, hozzá rizibizi körettel, tartármártással, és az elmaradhatatlan diós és mákos bejgli is készre sült. Az asztal megterítve, ünnepi terítékkel várta a vacsorázni vágyó családtagokat.
A karácsonyfa is készen állt a nappaliban, idén ezüst pompában csillogott. A gömbök, a füzérek, a díszek azonos színűek voltak. Még az ajándékok is ezüstpapírban díszelegtek a fa alatt.
Veronika lánya és veje már öt éve Londonban éltek. Gréta kislányát, Lénát ott hozta világra, így a nagymama csak kétszer látta életében a kicsit. Először, amikor megszületett, három évvel ezelőtt. Akkor ki is repült pár hétre a lányához, hogy segítsen neki. Azóta a fiatalok csak egyszer voltak otthon, akkor is csak egy hétig. A lány egy indiai férfihez ment feleségül, így a hazaköltözésükre nem számíthattak. A szülők először megrökönyödve szemlélték a párkapcsolat alakulását, majd az unoka megszületésekor megbarátkoztak a vejükkel.
Veronika már nagyon várta lánya hívását, elő is készítette laptopját, hogy gyorsan tudjon reagálni. A férje, Márton is felkészült már a skype-os szentestére. Egyszer csak csoda történt, és már beszélgettek is.
– Sziasztok, hogy vagytok? – kérdezte Veronika.
– Köszönjük, jól. És ti? – mondta apa.
– Mi is, és Léna is. Itt is van – mutatta a kislányt Gréta. – Ibrahim is jön már – örült a lányuk.
– Jaj, de nagy lettél, Léna! És milyen szép! – örvendezett Veronika.
Miután végigdicsérték egymást, megszólalt a kisunoka:
– Nagymama, tanultam egy karácsonyi éneket anyutól. Elénekeljem?
– Örömmel hallgatjuk – várták a dalt a nagyszülők.
Léna rázendített a Kis karácsony, nagy karácsony című dalra, de olyan csengőn, hogy az örömtől csak úgy potyogott nagymama és nagypapa könnye! Meg is tapsolták a produkciót, majd Veronika hozzátette:
– Egy angyal énekelt nekünk, csodálatos angyalhangon! Köszönjük! A legszebb karácsonyi ajándék! – lelkendezett.
Még sokáig társalogtak, ajándékokat mutogattak egymásnak, átadás nélkül.
Veronika az ünnepek alatt mindenhol Léna-angyalka hangját hallotta. Lelkéig hatolt, ott is maradt örökre!
(Klotz Mária)