Nagyhéti körkép
Virágvasárnap
barkával a kezünkben
megyünk a templomba
barkaszentelésre,
Jézusnak
a zsidó húsvét ünnepére
Jeruzsálembe szamárháton
vonulásának emlékére,
hogy ne hozzon semmi rontást
otthoni fészkünkre.
A tanítás szerint
ünneplő tömeg fogadta őt pálmaággal,
a béke jelképével,
kellő magasztossággal.
A főpapok féltették hatalmukat,
ezért cselt eszeltek ki:
Júdás árulását szánták neki.
Úgy is lett.
De hogyan győzött az élet a halál felett?
Nagyhétfőn
Jézus megátkozta a kiszáradt fügefát,
Mária olajjal kente meg az Úr lábát.
Nagykedden
látnoki módon kinyilatkozta:
Júdás elárulja, Péter megtagadja őt,
így ekképp jövendölt:
„Bizony mondom néktek, tiközületek egy elárul engem.”
Kegyetlen!
Nagyszerdán
Júdás harminc ezüstért eladta,
jaj, micsoda legalja!
Nagycsütörtökön,
az utolsó vacsorán
Jézus kenyérrel kínálta tanítványait, így mondta:
„Vegyétek, ez az én testem”,
és bort is töltött, így nyilatkozta:
„Igyatok ebből, mert ez az én vérem.”
Ezen az esten a feltámadásról is szavalt,
majd tanítványaival a Getsemáné-kertbe haladt,
végül szorongásaival egyedül maradt.
Júdás fegyveresek kíséretében itt találta,
csókkal Jézust elárulta,
tanítványa, Péter háromszor megtagadta.
Az Úr jövendölve tudatta:
Isten jobbján ül majd a mennyekben,
fiaként a végtelenben.
Elfogták, főpap elé vezették,
szavait istenkáromlásnak tekintették,
halálos ítélettel büntették.
Zöldcsütörtökön a harangok Rómába mennek,
a fiúk kereplőkkel rázzák fel a csendet,
ilyenkor zöldfélét eszünk, zöldhagymát, salátát,
sóskát, parajt, medvehagyma-pogácsát.
A vendégszeretet jelképe, a lábmosás is megtörténik,
a Szentatya rabok lábát mosta idén is.
Nagypénteknek
reggelén
Júdea római helytartója, Poncius Pilátus elé vitték,
hogy keresztre feszítsék.
Jézust bíborköpenybe öltöztették,
fejét töviskoszorúval övezték,
kezébe nádszálat nyomtak, és így gúnyolták:
„Íme, a zsidók királya!”
Tényleg halál várt rája.
Kereszttel a vállán a Golgota-hegyre indult,
vesztébe fordult,
kezeit megszögelték,
fakeresztre feszítették.
„Miért nem szabadítja meg magát?” – kérdezték,
de ő feláldozta életét, kereszthalált halt értünk,
emberekért.
Jézus ruháit katonák, őrök kisorsolták,
leköpködték, kigúnyolták,
halálakor az oltárkárpit megrepedt,
a föld megnyílt,
a világ megremegett,
a megváltás felderengett.
Este egyik tanítványa
a testét elvitte,
sírja elé követ görgetett,
a főpapok őrökre bízták a halott testet.
Nagypéntek ma is szigorú böjti nap,
húsnélküli étrend, csendes kálváriajárás,
stációk előtt keresztútjátszás,
emlékezés, együttérzés, gyászolás.
A harangok hallgatnak,
rezdül a lélek a letakart oltár alatt.
Nagyszombaton
Krisztus teste a földben feküdt,
fájdalmak után mély álomba szenderült.
Este „visszajönnek” a harangok Rómából,
újra konganak, torkaszakadtából
hírül adják, megváltás, remény a javából.
Este körmenetet tartanak, új tüzet gyújtanak,
az oltárok ismét virágdíszt kapnak.
Húsvétvasárnap
három asszony és Mária
a sírhoz mentek,
de ott holttestre már nem leltek,
a sír földindulás útján föltárult,
angyal hozta a hírt:
Jézus nincs már ott, mennybe ment,
feltámadt.
Érzed te is?
Élet győzött a halál felett!
Manapság sok helyen magas hegy tetején
várják a napfelkeltét,
még harmatot is ott szednek,
nedvességétől megtisztulást remélnek.
A feltámadási körmenettel lezárul a negyvennapos böjt,
kitisztul, újjáéled a test a mérgek fölött,
sonka mellé tojást, tormát, retket, krumplisalátát fogyasz-tanak,
de húsvéti báránysült is része az ünnepi díszes asztalnak.
Húsvéthétfőn
locsolkodásé a főszerep,
finom kölnivízzel spriccelik le
fiúk a lányokat,
nehogy elhervadjanak,
ajándékba piros tojást kapnak.
Emmausz-járás is szokássá vált,
a hegyoldalban Echo kiált.
Tavasz, jó idő kicsit-nagyot a természetbe csalogat,
lelkünk vidáman dalolgat.
Elmúlt a fájdalom,
megmenekültünk.
Krisztus szenvedéstörténete véget ért,
életünk tovább kísér.
Húsvétra várva
Ilyenkor, amikor a napocska is a természetbe csalogat bennünket, jobb a kedvünk, imádjuk a tavaszt. Reggelente madárcsicsergésre ébredünk, már rügyeznek a fák, kikandikálnak a virágok is. A barka mellé a vázába aranyeső, tulipán kerül. Örömmel várjuk a húsvétot, gyermekek a nyuszit. Mindenben fellelhető az élet, a természet újjászületése. Az áprilisi bolondozások mellett néha záporok zavarnak meg bennünket, de nem bánjuk, mert tudjuk: „a tavaszi zápor fűszere a földnek”.
A nagyböjti időszak utolsó hetében talán sikerül a lehetetlen: „Most nem sietek, most nem rohanok, most nem tervezek, most nem akarok, most nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten.” Túrmezei Erzsébet szépsoraiban, benne van a feltámadás misztikuma. Jézus Krisztus nagycsütörtökön még együtt vacsorázott az apostolokkal, majd nagypénteken életét adta érettünk: „Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül…” – ahogy ismerjük az apostoli hitvallásból.
A negyvennapos böjt időszaka hamvazószerdától vette kezdetét és húsvétig tart. „Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel” – gondolattal a homlokunkra hamuból keresztet rajzolt a pap. Az utolsó hét, nagyhét virágvasárnappal kezdődik, e napon barkaágakkal megyünk a templomba, amelyeket megszentelnek, majd kiültetjük a csokrot a kiskertbe. Nagycsütörtökön, zöldcsütörtökön a Rómába ment harangokat a fiúk kereplőkkel helyettesítik. Az étrendbe e napon valamilyen zöldet iktatunk, spenótot, sóskát, vagy salátát. Este a templomban megemlékezünk az utolsó vacsoráról. Nagypéntek Jézus kereszthalálának napja. Ezen nap délutánján a kálváriadombokra vonulunk, felelevenítjük keresztvitelének útját. A templomokban az oltárokat letakarják. Nagyszombat a feltámadás jegyében zajlik. Az esti, vagy helyenként a másnap délelőtti körmenet azt adja hírül, hogy Jézus feltámadott. Este „visszajönnek” a harangok Rómából. A feltámadás napja húsvétvasárnap. Ételekkel is készülünk az ünnepre, tojásokat hímezünk, sonkát főzünk, krumplisalátát szervírozunk, kalácsot sütünk. A húsvéti hímes tojás a hétfői locsoláshoz tartozik. Az ételekből a körmenet után lehet fogyasztani – sok-sok zölddel, retekkel, újhagymával, tormával –, ugyanis akkorra zárul le a negyvennapos böjt.
A feltámadás is az újjászületést kínálja nekünk. Éljünk vele! Szeressük egymást, legyünk jobbak, vidámabbak, boldogabbak!
Merengés a kálvárián
Egy közeli, halk hang hívott,
selymes dallamot suttogott,
s először reszketve féltem,
majd egyből megértettem,
a fenséges Jóisten üzent:
ne félj, örülj gyermekem,
ó, hallgass meg, újra élj,
bennem örökké remélj!
Megmentett a fájdalomtól, az örökké síró bánattól,
kedvesen rám mosolygott, áldott kegyelmet osztott,
glóriával segített rajtam, előtte jaj, majd meghaltam,
dagadt a lelkem, újra hittem, jobb életet reméltem.
Rögös volt a poros, hosszú út,
mély, mint egy kiszáradt kút,
hófehér stációkon a kálvárián,
a kínzó, keresztutas golgotán,
s távolról megcsillant a fény,
huncutul lebegett a remény,
hála, hirtelen megérkeztem,
az isteni jósággal ölelkeztem.
Egy áldott sors hurcol tovább,
kék ég megmutatja mosolyát,
ha eljön az idő, majd odavezet,
ahol fény a lélekkel összeremeg,
kegyelem visz a mennyei hazába,
hova mindenki kerül egymagában,
amikor küzdő földi létem véget ér,
öröm, béke tölt el végső végzetként.
Piros tojásra vágyom
Piros tojásra vágyom,
ezért azt kívánom,
még ma kapjak egyet,
amelyet a nagyleányka díszített.
Nem kívánom ingyen,
meglocsollak, kincsem,
még puszit is adok orcádra,
viruljon ki a tavasz csodálatára!
(Klotz Mária)