Ütött az óra – 2020

Ütött az óra

Idehallom a Nyugat lihegését,
ránk rontanának dühös vérebfalkák,
s megint úgy szúrja szívünket a kétség,
mint az ágnak, ha kérgét felkaparták.

Jaj, nem is az fáj, hogy kótyagos velők
fülbemászókként dobhártyánkra járnak,
de hogy magyar ajkú, csúf szélkereplők
ássák el sírját a szép magyar vágynak?

Hagyjuk? Ma még eldönthetjük, véreim,
hogy szertehúzó szívünk egybedobban,
vagy bólogatva a spiclik érvein,
egy sírnak tartunk hosszú, néma sorban.

(Kovács Daniela)