Csak mosolyogjatok!
(Pajtás vagy te, ki érted szavamat,
mosolyoghatsz is, de hidd el:
Vers is termett a föld alatt.)
Valahol lent,
ott, a mélyben volt a kezdet,
valahol ott,
hol szénpor kérgesíti a lelket.
Lent kevés napsugarat láttam,
a föld alatt bizony
nem sok verssor termett.
Ott, hol a szénfal omlott,
s nem mormolt balladát,
a kaparó* sem csattogott rímeket,
nem termett ott vers,
a por makacsul mindent elfedett.
A szavak helyett a fejtőkalapács
szuszogva kerepelt.
A halvány lámpafényben
kevés volt a szó,
csak a termelés hangja dübörgött.
A bányászok talán kinevették volna
a titkom:
Pajtások! Én verseket költök.
Pedig született akkor is dal,
zenélt alá napra tartva
szalagon a görgősor*,
eltettem mélyen magamba,
ott rezgett lelkemben legbelül,
mindig valahol.
Lehet ezért engem megkövezni,
mikor több van már hátra,
mint előre.
Kiírom én akkor is magamból,
mielőtt örökre leszállnék,
le, oda, a végtelen mélybe.
Lehet, hogy csak „firkálgatok”,
de teszem azt tisztelettel
– mint bányászember –,
aki meg nem szereti,
az ne olvassa versemet el!
Tudom!
Nem fogják verseim tanítani,
írok, de a szakmámhoz hű maradok,
sokan kinevettétek verseim,
de volt pajtások,
én félig sem költő vagyok!
Ott, ahol laknak az emlékek,
legbelül mindig bányász maradok,
de ha nektek jólesik,
akkor hát… mosolyogjatok!
görgősor*= személyszállító gumiszalag része
kaparó* = bányabeli termelvényszállító berendezés
(Kovács László (Kovycs))