Kristófné Vidók Margit: Szilveszteri illúzió
Mitől is búcsúzunk így év végén,
egy szám változik, a többi marad,
megyünk tovább életünk ösvényén,
magunkkal cipelve mi ránk tapadt.
Ki hát a hibás? Az év nem lehet,
életet, sorsokat sem változtat,
csillagokba írva a felelet,
ember küzdj! – hogy ne lehess áldozat!
Mégis itt marad a gond és bánat,
örömtelen és sivár nappalok,
gyűlölet jár szerte a világban,
hiába fakad ima ajkakon.
Gyöngyöző pezsgő, mámoros este,
álnokul becsap jobbat ígérve,
szilveszter napján hinni kell benne,
szebb lesz az élet múltból kilépve.
Míg a két mutató eggyé válik,
szép illúziót ringatnak fények,
áldás száll ajkakról háztól-házig,
éjfél ad randevút az új évnek.
Vágysóhajok szállnak az ég felé,
bennük ezernyi kívánság lebeg,
aranyló tündöklés az éj szemén,
reményt adón egy új hajnal dereng.
(Kristófné Vidók Margit)