Rád gondolva – 2021

Rád gondolva

Milyen rég volt, mikor érinthettelek,
most szomorúságban élem napjaim,
én múltunk emlékeiért reszketek,
míg hullámcsend mossa a tó partjait.

Csókod simította fáradt szememet,
rövidke boldogság, csak ennyi jutott,
álmaink temették rozsdás levelek,
miközben a bíbor nap vízbe bukott.

Rád gondolva újraélem a varázst,
indigó éjben kereslek szüntelen,
egy gyengéd mosoly a gyermekünk arcán,
ránézve tudom, miért kell küzdenem.

Felettünk fény árad a fellegekből,
mesélek rólad, és könny hull szememből.

(Kristófné Vidók Margit)