Beszél a csend
Jó most hallgatni a csendet,
míg ölelnek táncos fények,
szívem az örömtől részeg,
mámoros perceket sejtet.
Átölelném a világot,
vállamon forró szél reszket,
szerelmet, álmokat kerget,
így szítva az izzó lángot.
Boldogság lágy dallama száll,
együtt oly édes az élet,
bágyadt napsugár becézget,
egy percre az idő megáll.
Szívem dobbanását hallom,
visszhangzik a zene bennem,
csillagok gyúlnak szememben,
vágysóhaj reszket ajkamon.
Felhőrózsa táncolva néz,
és én megköszönöm neked,
csodás, gyengéd szerelmedet,
mit sok, szép emlék felidéz.
(Kristófné Vidók Margit)