Örök hiány
Anyák napján szívem álma
égig érő fohászok,
mosolyodnak ezer ránca
beragyogja világom.
Gyöngyhajadon derengő fény,
halványlila karcolat,
égi vásznon csodás festmény –
felhőfehér orgona.
Illatodat szellő hozza,
lelkem feléd botorkál,
bársony kezed jövőm fonta,
támaszom is te voltál.
Tudom, itt vagy, vigyázol rám,
angyallényed itt suhan,
fénysugár vagy, örök fáklyám,
ott ragyogsz a csillagban.
Dallam vagy a néma csendben,
zöld lombok közt aranyág,
képzeletem életre kelt,
bárcsak hangod hallhatnám!
Hiányodat mindig érzem,
nincs “öledben” pillanat,
cirógató melegséged
már tegnapokká hamvadt.
Anyák napi ajándékom
emlékekből szép csokor,
belefonva bölcsődalom,
tudd, szeretlek… suttogom.
(Kristófné Vidók Margit)