Anisse-hoz
(Születésnapod elé)
Lét-buborékjaid messze repülnek,
Meglátásaid morgással vegyülnek.
Jegyzőknek gyöngyét formába öntheted,
Álmaid vágyát tortába töltheted.
Elképzeltünk mindent, mit csak megírtál,
Ha értetlenkedtünk, néha felsírtál.
Feketén-fehéren azt is feltárod,
Ha utalásunk’ időben nem látod.
Pundurkáid megszerettük, terjednek,
Feléd badacsonyi szőlők erjednek.
Dorombolni nem tudunk, írni vágyunk,
Hova is küldjük, mit Honlapra szánunk?
Akárhogy is figyelünk, olykor rontunk,
Néhányszor csomagot vagy pezsgőt bontunk.
A Covid ellen maszkkal óvsz és spriccel,
De meg ne lássuk, ha Anisse nem viccel!
Határidők miatt fülünket rágod,
Új kötet készül, lesz elég virágod!
Sodrásban maradhatsz, májusban áradsz,
Főszerkesztő úr! Soha el nem fáradsz?
(Isten meg éltessen jó egészségben,
Jelvényünk csillogjon verslistás fényben!)
(Kutasi Horváth Katalin)