ORGONA
Apró virágok
ezer darabra hullva
májust szitálnak.
Szétszóródott kincsek
templom hajóján:
virágszőnyeg
díszei.
Ha
lila
illatok
csábítanak,
orgonám nyílik.
Bús
bokrom
felébredt:
méhek zsongnak,
elorgonáznak.
Egy
cserje
udvarol,
szépen dalol
lila virága.
Dús,
fürtös
virágot
körbeölel
szív-levelecske.
Szél
hozta
illatod,
május súgta
üde szerelmed.
LILIOM
Álomba ringató,
bűbájos méreg.
Kétség gyűlik
kelyhedben.
Egy
illat
elbódít,
liliomárny
vetül szememre.
Nem
minden
kis bimbó
elnyílása
liliomtiprás!
SZEGFŰ
Tiszta szerelmet
nyújtok, kedvesem, szegfűt,
hattyú-fehéret.
Fodros szirmaimmal
elkápráztatlak,
illatomat
sóhajtod.
Illatod kábító,
tépett szegélyed,
kócos szirmod
szeszélyt rejt.
Jupiter virága
szerelmet áraszt,
csábítója
szívemnek.
Bár
bíbor
palástom
rongyos, boldog,
ki birtokolhat.
A
hűség
jelképe
régtől fogva
cakkos virágod.
Telj
meg hát
világi
szerelemmel,
ha rám pillantasz!
IBOLYA
Amerre nézek,
illatozó virágok:
ibolyaszőnyeg.
Leveled bokra
piciny virágod fészke,
öleli titkod.
Tavaszt harangozol
erdő-templomban,
hozzád járul
a vándor.
Illatod szétárad
bokrod kelyhében,
csönd ölel át
és szellő.
Mély
lila
bársonyod
megigézett,
fenséges úrnő!
Mint
lila
indigó,
szirmod átüt,
nyomot hagy bennem.
Kis
finom
lelkedet
lila gőggel
palástolhatod.
(Kutasi Horváth Katalin)