GYÖNGYVIRÁG
Templom az erdő.
Harangjaidnak tiszta
dallama csendül.
Egymáshoz kondulnak
harangocskáid,
csengve csendül
a szépség.
Illatod bódító,
mámorod édes,
szűzi tiszta
tegnapod.
Lágy
kelyhek
bókolnak
szépen sorban,
harmatot zengnek.
Hány
harang
csilingel
szépségedről,
kicsi gyöngyvirág?
Hány
harang
kondul még
gyöngyvirágok
sóhaja révén?
Ha
tölgyek
között jársz,
megtalálhatsz,
illatom felfed.
BÚZAVIRÁG
Aranyló búza
hajlik előtted lágyan,
visszakacsintasz.
Bár virágfészkeid
magányt dalolnak,
kéklő imát
mormolnak.
Megtépázott lelkem,
búzavirágom,
elkaszálnak
téged is!
Kék
csöndet
szimatol
árva búza,
őrlődik aztán.
Kék
eget
tükrözöl
szirmaidban,
aranykeretben.
Ha
búza
aranylik,
rád találok,
megbújhatsz benne!
Hány
rojtot
birizgat
szellő ujja
szirmod simítva?
HAJNALKA
Egyre csak kúszol,
kapaszkodókat lesve
fonnyadsz a múltba.
Trombita harsan,
hogyha sóhajtasz, dallam
kúszik indádon.
Szív alakú levél
lesi virágod,
máris szeret,
elfogult.
Tán hallucinálok?
Kéken virítasz,
fénylő reményt
árasztasz.
Fényimádó lettél,
vízre szomjazol.
Becsavarodsz,
Hajnalkám!
Egy
reggel
hajnalka
táncolt elő
gyermekkoromból.
Hány
hajnalt
köszöntünk
együtt, s meddig
adsz árnyat, kedves?
(Kutasi Horváth Katalin)