A Balaton glóriája
Szép Badacsonynak kőorgonái varázslatok útján
Megbabonáznak, hiába is állana ellen az ember,
Tördemic bűvöli lelked, s változatos panoráma
Tárul eléd itt, Lábdihegy bája kering tudatodban!
Szigliget integet, tán el is érem, jól odalátni.
Ám magasan ring, lebben a zászló, s csúcsköve csalfa.
Mégis feljut az ember a vár magasába, ha elszánt,
S biztatják kortárs magyar költőtársai hittel!
Mily kegyelem jár át most minket, oly gyönyörű, mit
Látunk körbeszemezve az áldott vízfelületnek
Színén, s lankák bársonyos ívén, hol csoda szárnyal.
Minden hajlat titkokat oltogat, múltbeli emlék
Formálódik a szélben, a szív tele újra reménnyel!
És az a sétahajózás épp a hanyatló napban,
Bíboros fénypaplanba takarva a sárga-narancsban!
Pezsgő-érlelt hangulat ívelt át a hatalmas
Tónak a tiszta vizén, és kellemes fényeket borzolt
Nádasok öble nyomában. Árnyhegyek úsztak a tóban,
Lámpasor éledt lassan a mólón, majd kikötöttünk…
(Kutasi Horváth Katalin)