A szél zúg csak
Hogyha nyugodt a világ körülöttünk, bennünk is majd
Könnyebben terem akkor a béke, s a nap ragyogóbb lesz,
S persze vidámabb így az az ég is, mely komorabb színt
Öltött fel, mikor átok s pernye takarta az égbolt
Csillagait még, s nem lehetett mást látni, csupán csak
Félelmet cseperésző, rút vihar útra kelését.
Nem szól puska, s az ágyú most a remízben aludhat.
Bár odaűznénk végleg, míg a világ forog, addig!
Félre a rettenetet, s örök béke, mi hasson a szívben!
Így a család könnyebben tengeti hétköznapjait,
Így is félthetik egymást: anyja a gyermekeit, sőt
Férjét, s persze igaz fordítva, s a testvér bátyját…
Mindenki végzi a dolgát, nagy, s kicsi mind a helyén áll.
Így nyugalomban tartjuk a frontot a munkahelyen,
Árad a pletyka a cégnél, minden hír kiszivárog.
Új ruha csillog a Marcsán, Panka elűzte a párját,
Julcsi a főnök jobbkeze és a macája is egyben…
Hol született most gyermek? Nagymama lett Piri néni.
Méregdrága a tégla, a malter, az ács meg a festő.
S hol lehet olcsó, szép húst kapni, melyik kofa csalfa?
Épül a házunk, szépül a környezetünk, tavasz int már.
Szép kikelet ragyog újra, mi borzalom, ájul a porba.
Nem a sziréna riasztja az embert; anyja vagy öccse,
Húga vagy férje simítja az arcát, rázza szelíden,
Ébresztőnek a dallama kelti az éber létbe.
Nem riad arra, hogy csonka a lába, s az élete romban…
Reggeli készül a hajlékában, az asztal várja.
Gyermekeink mosolyogva mesélik az álmaikat még,
Tán el is késnek, az iskola nem vár, harsan a csengő.
Zöldell már a határ meg az erdő, víg madaraknak
Hallik az éneke, s boldog, felszabadult kiabálás
Érik a gyermekek ajkán, s pattan a labda is vígan.
Közben kis csecsemőjét keblén tartja az anyja,
Édes, dús teje megnyugtatja az éhes bendőt,
Megjön a férje, a csókja s a pillantása is mámor,
S teljes a boldogsága, hisz itt van már körülötte
Mind, aki számít: biztonságban az emberi lét.
Száll a finom vacsorának az illata fürge darázzsal,
Koccan a villa s kanál, kés, majd feltárul a napnak
Víg lefolyása vagy apró bosszúságot idéző
Hangulatingadozása, de oldja a tréfa s az étel.
Nincs veszedelmes jel sem az égben. Már csak a szél zúg.
(Kutasi Horváth Katalin)
(A fenti írás megjelent a Kortárs Magyar Irodalom Kiadó
CSALÁD – háborúban és békében c. kiadványában,
ami letölthető erről a címről: http://poeta.hu/ingyen/CSHB_F_2022.pdf)