Vacsora közben
Megjön a munkahelyéről mindjárt, várom a férjem.
Friss, meleg étel a tűzhelyen, béke uralja a házat.
Három gyermekem érzi az illatozó vacsorának
Csábos, hívogató dalolását, jönnek is egyre,
Sorban az asztal mellett megtelepednek a széken.
Nyílik az ajtó, ránk mosolyog, sorban megölelget
Máris a kedvesem, átjár minket a jó vacsorának
Kellemes íze, s a biztonságot adó aromája.
Kérdezik egymást, s tréfálkoznak azonnal vígan
Gyermekeim, s apjuk csupa móka, az otthon is éled,
Egyre csacsognak, ím befejezték víg vacsorájuk,
Ámde az asztalt el nem hagynák, élvezik folyvást
Azt a varázslatot, ámulatot, mit létrehozott az
Este s a tűzhely, s persze a főtt ételnek a bája,
És ugye apjuk is éppen időben tért haza hozzánk.
(Kutasi Horváth Katalin)
(A fenti írás megjelent Kortárs Magyar Irodalom Kiadó
CSALÁD – háborúban és békében c. kiadványában,
ami letölthető erről a címről: http://poeta.hu/ingyen/CSHB_F_2022.pdf)