Kavicsok a Dunánál
Megbeszéljük majd egyszer,
hogy mi történt velünk,
Hogy ahová vesszőt kellett volna,
mi miért pontot tettünk?
Miért szegtük meg azt
a szent fogadalmat,
S miért nem dobtuk a Dunába
a maréknyi haragunkat ?
Megbeszéljük majd, hogy ha te
elmentél, én miért ragadtam ott?
Nem maradt más belőled,
csak a fénylő csillagok.
Elvitted magaddal a fákat,
a folyót, a dombokat s az erdőt,
Nekem nem hagytál mást, csak a
hiányt a szétszórt kavicsok között .
(László Orsii)