Ha te velem vagy
Ha te velem vagy, nem számít,
hogy hány az ellenségem.
Egymásért vagyunk a világon,
én érted, te pedig csak értem.
Én lennék a testben a tüdő,
te pedig a hiányt pótló levegő.
Vagy akár a madárnak a szél,
te mindig elkapsz, ha zuhannék.
Te ott voltál akkor is, mikor rút
játékot játszott velem az élet.
És akkor is láttad bennem a jót,
mikor más semmit, csak sötétséget.
Szerettél akkor is, amikor még
saját magamat sem tudtam szeretni,
és egyedül te harcoltál az én lelkemért,
mikor készültem az ördöggel találkozni.
Az élet kerítésének a szöge, ha
megszúrná a gyenge kezemet,
Te bármikor képes lennél a
könnyeiddel gyógyítani sebemet.
S hogy én mit adtam neked,
ezt kérdem magamtól mindig,
amim van, mind a tiéd, s fogom
a kezedet egészen a sírig.
(László Orsii)