A kosár
„Nyikorgó kosárral kezében”*
haladt a rögös úton… csendben
az útszéléről ráköszöntek
míg innen-onnan ránevettek
háta meghajlott a súly alatt
kereste az ismerős arcokat
csak szeretteit nem találta
akikért végzetét vállalta
arcán könny harcolt a mosollyal
dacolni akart a bús sorssal
kosarát földre borította
a tartalmát jól megtaposta
valamit várt… ami elmaradt
nagyon szégyellte hogy fellázadt
a kosár nyikorgott kezében
kusza gondolatok lelkében
szennyesét könnyek között mosta
tiszta terhét kosárba rakta
„csak ment és teregetett némán”*
bátortalan mosollyal arcán
* József Attila: Mama
(Lénárt Anna)