Nem Covid
Elfogytak a szavak a torkomból,
A némaság zúg csak a fülemben,
Az agyam már semmire sem kapcsol,
Fekszem az ágyban nagyon csendesen.
Szeretnék üvölteni, elég volt,
Nevetni, vagy csak sírni egy nagyot,
Ablakban látni, hogy kék az égbolt,
De csak a gép zúg, egymagam vagyok.
Sóhajtanék, felfújnék egy lufit,
Kesztyűbe dudálni lenne most jó,
Vagy elnyalni egy hatalmas fagyit,
S látni a napot, vagy ahogy hull a hó!
Eljött a vége, megszabadulok,
Kisüt a nap, fénnyel festve szobám,
Érzem, hogy ismét újra láthatom
Családom, mint karácsonyi csodát!
(Ordas Andrea)