Nem Covid – 2020

Nem Covid

Elfogytak a szavak a torkomból,
A némaság zúg csak a fülemben,
Az agyam már semmire sem kapcsol,
Fekszem az ágyban nagyon csendesen. 

Szeretnék üvölteni, elég volt, 
Nevetni, vagy csak sírni egy nagyot, 
Ablakban látni, hogy kék az égbolt, 
De csak a gép zúg, egymagam vagyok.

Sóhajtanék, felfújnék egy lufit, 
Kesztyűbe dudálni lenne most jó, 
Vagy elnyalni egy hatalmas fagyit, 
S látni a napot, vagy ahogy hull a hó! 

Eljött a vége, megszabadulok, 
Kisüt a nap, fénnyel festve szobám, 
Érzem, hogy ismét újra láthatom
Családom, mint karácsonyi csodát! 

(Ordas Andrea)