Kifosztva
(Egy elmaradt esküvő margójára)
Szavaid, mint kipukkadt lufik,
Hazugságok erdeje, frázisok,
Szerelmed értem mindent kibír?
De csak míg nem jön egy banális ok.
Árulásodat döfted a szívembe,
Kifogásodat tőrként használva,
És még te hányod bőszen a szememre,
Szerelmes szavaim összezagyválva.
Rideg-hideg tél s éjszaka az élet,
Holdfény az avart sem melegíti már,
Napfényes nyarunk gyorsan semmivé lett,
Fogvacogva szívem új tavaszra vár.
De bízhatok-e újra, hihetek-e neked?
Ki szerelmünket így egy kútba dobtad,
Mély az a kút, hideg pocsolya a vize,
S engem küldenél le, te fel nem hoztad.
Összetörve ázott verébként fekszem most,
Álom helyett szemem éjszakába réved,
Fejem alatt sziklaként gyűrődik a vánkos,
Előttem a semmi, hogy harcoljak érted?
Add vissza, kérlek, mit tőlem elvettél,
A reményt, hogy benned mindig bízhatok,
Amiért olyan sokáig küzdöttél,
A szívem, s hogy szerelmünk újra fent ragyog.
Bezárva
Évek óta bezárva éltem, a saját világomban.
A félelmeim tartották fogságban a lelkem.
Csak arra vártam, valami kirántson onnan.
Ám változtatni ezen képtelenné lettem.
Aztán jött a nagy baj, és mindenkit bezártak,
Hirtelen könnyebb lett számomra az élet,
Tanácsomat kérték, cserébe reménységet kaptak.
Hiszen ebben már igazán otthonra leltem.
Így nyílt ki számomra is a világ,
Boldogság volt bárkin segíteni,
Ablakká lettem, már senki se bánt,
Csak nyitottan, és örömmel kell élni.
Kámfor
M ikor már azt hittem, pihenhetek,
E gy utolsó vendég megérkezett,
M egörültem, talán lesz egy jó kép!
Ó, a csudába, de hát mi történt?
R akosgattam mindent ide-oda,
I tt sincs, ott sincs, sehol sincs nyoma.
A gépben nincs, ez egészen biztos,
K iírta a rendszer, ebből kép nem lesz most,
Á, talán a laptopba tettem!
R ossz ötlet volt, hisz oda sem mentem.
Ty ű, a mindenit, talán életre kelt?
A z ajtót becsukva önálló útra lelt!
Ám a sok homályos fotót itt hagyhatta volna!
(Ordas Andrea)