Elengedő
2020. 01. 26.
Levegőt ölel két karom,
benn örök hiányod sajog.
Száraz könnyek égetnek
lelkembe változó képeket:
az inkubátorban mosolyogsz,
göndörödő hajjal totyogsz,
kis kezeddel belém kapaszkodsz,
kamasz szívvel viaskodsz,
szerelemről panaszkodsz,
hatalmas sikerről álmodsz,
büszkén, férfiasan harcolsz,
a mindenséggel dacolsz,
sértett arccal morogsz,
bűnbánón kérsz bocsánatot.
Felmelegíteném kihűlt tested,
lelkemben ringatom lelked.
Megtört fényű szemed
a végtelenbe réved,
ökölbe szorított kezed
kapaszkodik a semmibe.
Repítsen fel a szeretet
a megbocsájtó Istenhez!
(Petres Katalin)