Tavaszi ujjongás
Örömtől repeső szívvel
csodálom, ahogy kecsesen
bontják ki újra a kertek
fái és bokrai a vágyakat,
napsugarak aranyat hintő
örök kötelével újrafonva,
megkoszorúzva álmomat.
Vígan dalol a madárhad,
trillájuk az égig szárnyal.
Arcot simogató szellők,
női szíveket élesztők,
dermedt telet elűzők,
mint szentek a vigaszt,
hozzátok el a tavaszt!
(Petres Katalin)