2021 karácsonya
Fehér kontúr a téli tájon,
a kályha melegére vágyom.
Gyűrött lelkek az állomáson,
színesedjenek fakult álmok!
Maszkok rejtik el a mosolyunk,
oltástól oltásig aggódunk.
Asztal dísze adventkoszorúnk,
Hétről hétre gyertyáját gyújtjuk.
Hit gyertyának első szép fénye,
Remény-gyertya lobogó éke,
Öröm-gyertyánk a szent ígéret,
Szeretet ős érvényessége.
Csoda karácsony, a várva várt,
kérve kérünk, töltsd be a varázst:
lelkünk öltsön ünnepi ruhát,
a szent gyermekért adjunk hálát!
Fogyasztói társadalom
színes fényreklámok
elkápráztató pompa
minden kirakat roskad
finom nyalánkságok
ékes drága ékszerek
nyereményígéretek
végtelen játékhalmok
elképesztő kacatok
szüntelen hirdetik
téves hamis értékeik
élet helyett rabság
sivár örök fogyasztás
Újra ősz
Felhős az ég felettem,
mégis szép színeknek
örvend most szemem,
színkavalkád a kertem.
Karmazsin árnyalatok,
sárga, zöld, barna lombok.
Lassan lepereg a homok,
lent zizegnek levélromok.
Bújnak rovarok, csigák,
túlélni készül a világ.
A Nap útja rövid már,
előkészítem a kályhát.
Szív-apeva
Szív,
aki
nem hallgat
szív szavára,
szívtelen szenved.
Érettségi bizottságban
“Szórd szét kincseid”*
az évek során,
mint a Magvető
a Bibliában…
Ne törődj a talajjal,
ha sziklába hull is,
talán egyszer sarjad…
“nem reménytelen kísérlet.”*
Egyszerű?
“Szórd szét kincseid”… A Nap se kérdezi, kire ontja fényét, a virág se válogat, kinek bontja szirmait… Te miért haboznál, kire mosolyogj, kinek tárd ki segítő karod? Írd meg verseid, hagyd őket hatni! Egyszerű? Dehogy! Ne add fel mégse, “nem reménytelen kísérlet.”
*Az idézetek Weöres Sándortól valók.
Halottaimhoz
” azt hiszem, olyasfajta volt,
Az érzék helyett semmit sem talált,
Ami megragad, fog és behatol;
Túltapasztalva a tapasztalást.”
(T. S. Eliot: A halhatatlanság suttogásai)
Körülöttem vagytok.
Némán beszélek Hozzátok.
Látom arcotok, szemetek
metakommunikációit,
mindig vigaszt válaszoltok…
Itt felfoghatatlan a HALÁL,
de túltapasztalva a tapasztalást
vár ránk együtt az ÖRÖKKÉVALÓSÁG…
Pünkösdi kérdőjelek
AKKOR csupán ötven nap kellett
húsvét után a tanítványoknak…
Az emberiségnek megadatott
több ezer esztendő…
Mégis hol és hová tart
megtapasztalva a Feltámadást
két világégés után?
Pünkösd üzenete mikor
ragadja el, fogja meg
és hatol be lelkébe
túltapasztalva a tapasztalást?
Színház-haiku
forgó színpadon
egy szerepből másikba
szédülök folyton
tenger-haikuk
Kréta szigetén
valahol ott Petres beach
öble még rám vár
hullámzó tenger
nemcsak elringat lágyan
végleg elnyelhet
Csillagkapu
Óriás kapu a csillagos ég,
mikor rád borul végre az éj,
éberségből álomba merülsz,
a kapun túl máshová kerülsz.
Filmkockák agyad fodros vásznán
pörgetik vélt valóság álmát.
Fecskemama voltam
Nyáregyházán sokat nyaraltam,
vékony városi kislány voltam.
Falura küldtek megerősödni,
imádtam ott szorgoskodni,
kiskacsák, kis libák, csibék,
cicák, malacok: ezer emlék.
Mindig fészkeltek ott fecskék,
a tehén miatt volt bő teríték.
Át kellett építeni az istállót,
ahol egy fecskepár lakott,
de még csipogtak a fiókák.
Isten áldja meg a jó gazdát!
Mentésükre polcot eszkábált
a nyári konyha eresze alá.
Tátogtak sűrűn a fiókák,
jajgattak a szülők tétován.
Nem bírtam, kértem tanácsot.
Akkor oda nagy létrát állított.
Undorodva szedtem lárvákat,
a krumplin bőven tanyáztak.
Délig fecskemama lettem,
aztán a szülők rájuk leltek.
A fiókák végül mind felnőttek,
nyár végén vígan útra keltek.
Ha csak ennyit tettem is, nem éltem hiába.
Ez volt életem egyik legnagyobb kalandja.
Napraforgó-bál
Egyszer volt, hol nem volt,
amikor nagy szél tombolt.
Hullámzott a sárga tábla,
az lett a napraforgók bálja.
Egy kacér virág kacsintott,
Szél úrfi látta, megbotlott.
Szíve rögtön lángra lobbant,
felkérte egy táncra nyomban.
Csodálta táncuk ég és föld,
szerelmük ott lett örökzöld.
Ha nem hiszed, járj utána,
menj el a napraforgó-bálba!
Odaát…
Megmérettetik majdan
éltünk a mindenséggel
részrehajlás nélkül,
lelkek lelkekre lelnek,
egyértelmű lesz a jó,
gazság helyett igazság.
Fény
Fényt szeretnék
látni sötét alagút
végén valaha.
Csukott szemhéjam
belsejére képzelem,
hogy ne adjam fel…
(Petres Katalin)