Bezzeg a természet
A szép táj éltető megbecsülést kap,
Lágyan átöleli sok-sok fénysugár,
Hét ágra, simogatón süti a nap…
Ilyen látvány az embert megbabonáz’.
Rezeg a légben a mező illata,
Játékos szellő az úton poroszkál,
Útfélen, fészekaljakba bekukkant,
Majd az erdőbe fut, akár egy agár.
Sötét felhő kibújik az ég alól,
A terhét szétszórva gyorsan tovább megy:
Száraz melegtől a táj megszabadul.
Friss, párás légben csobogó dallam szól,
A csendben folyik, nagy erdőn innen, egy
Kristályvizű patak, mely dalolva fut…
(Reményi Tamás)