Élet a tanyán
Ballag
az öregember,
vállát nem húzza le
az
üres tarisznyája,
inkább
csak a hátát
melegíti.
Koptatja
bakancsát
a
dűlőút porában,
sarkát
az idő foga
már
régen megette.
Vékony
nemezkalapja
homlokát
is eltakarja,
egy szál lúdtoll ékeskedik
a
karimája feletti szalagban.
A
dűlőút végén egy
középkorban
épített
apró
kápolna áll
az
alig húsz méter magas,
fűvel
borított domb tetején.
Naponta
egyszer hét és nyolc között,
reggelente
odasétál imádkozni.
Oda-vissza
utanként
úgy
másfél-két kilométer a táv.
Egy
nagy tanyán lakik.
Egyedül
él a három kutyájával.
Néha
vadászik őzre, nyúlra,madarakra.
Minden
héten kétszer
a
faluból gépkocsin,
a
Hivatal, rendelés szerint
kiszállítja
a kért árucikkeket.
Hetente
egyszer kijár az orvos is
egészségügyi
ellenőrzésre.
Ilyenkor,
ha kell, gyógyszert is felír.
Még
gazdálkodik az öregember.
Tehenet,
disznókat és
sokféle
baromfit tart.
Szemes-
és zöldtakarmányt,
ezenkívül
konyhakerti növényeket termel.
Néha
ebből-abból eladásra is jut.
Ez
kiegészíti a kis nyugdíját.
A
hozzátartozói részben már elhunytak,
a
többiek külföldön élnek.
Kapcsolatát
a világgal
mobiltelefonja,
TV és egy régi,
még
működő Sokol rádió jelenti.
Jó
erővel és egészséggel rendelkezik.
Megszokta és bírja, szereti a munkát.
Életkorát
akár le is tagadhatná:
hetven-nyolcvan
év körül lehet.
A
tanya rendelkezik villannyal,
a
vizet a kerekeskút adja.
Télire
a közeli saját kis erdő
biztosítja
a tűzre valót.
A
közelben, két-három kilométerre
még
egy tanya található.
Időnként
összejárnak a szomszéddal
beszélgetni,
egy-két pohár bort meginni.
Jól
kijönnek egymással.
Nem
szokott panaszkodni,
az
igénye szerint mindene megvan.
Megszokta
a magányt.
Itt,
a tanyáján akarja
az
élete hátralévő részét is leélni.
(Reményi Tamás)