Itthon még szebb
Virágtengerrel borított fák táján
Lépes méz hígfolyós szirupja csurran,
Tündöklő, aranyozott napfénysugár
Melegen tartja, lassan felszárítja.
A lét gyönyörködik az alkotásán,
A festett táj arca vászonra tapad…
A szellő keresztülfut a fa lombján,
Megrezegteti a szép virágokat.
Táj szépsége beleolvad a csendbe,
Szép hazámba vezet már az álomút,
Skarlátvörös hajnali táj hazavonz.
Bársonyos napsugár gyümölcsöt érlel,
A békesség s nyugalom álma virul:
Piruló almákra tapad a mosoly.
(Reményi Tamás)