Tüzes zápor
Elandalog a fényekből az árnyék,
Tüzes zápor az égő Nap sugara,
Patak száraz medrében fut a hőség,
Elsült már a mezőnek volt illata.
Fénylő homlok gurítja verejtékét,
Nyakban elalszik ragyogó tócsája,
De majd napfényben tusol az ébredés,
Emlékek ragadnak elfolyt álmába.
Mozdulatlanul áll a lég, huny a szem,
Hatalmas, méla csend nyugszik a tájon,
Csökken a hőség, az idő kedvező.
Az este sötét hűse már közeleg,
Az ég arca a fáradtságtól piros.
Vidáman poroszkál a langyos szellő.
(Reményi Tamás)