Emlékezem
A folyóparton állok, várlak szüntelen. A vidék olyan csendes, halk, mintha minden meghalt volna körülöttem. Tudom, hogy már többé nem jöhetsz, hisz itt vesztél el örökre. Sosem fogom megtudni, mi történt akkor veled. A világnak e szegletében rád gondolva mégis boldog vagyok. A ruhát, mit viseltél, megtalálták, őrzöm gyűrűdet is. Fentről a tündöklő nap bámul rám, erőt ad, átmelegíti érzelmes szívem. A víz hullámai messzire sodorják könnyeimet, sírok, zokogok. Sóhajom hozzád száll. Egy madár röppen, azt gondolom, hallottál, s így küldtél jelet.
Megnyugodtam, hazaballagok. Otthon kettőnk fotója mellett egy fehér gyertyát ismét meggyújtok. Emlékezem…
(Sági Klári)