Magány
Láttam minden este a nénikét az otthon kertjében botjára támaszkodva sétálni.
Álldogált néhány percet a kerítésre támaszkodva, majd óvatosan elballagott a kapuhoz is.
Nézelődött, izgatottan hol jobbra, hol balra fordította szépen fésült, ősz hajú fejét.
Gördültek a könnycseppek a várakozástól kipirult, lángoló arcán. Ma sem jött hozzá senki.
(Sági Klári)