Ijesztő álom
Felriadtam sírva, de nem akartam
Emlékezni félelmetes, ijesztő álmomra.
Lelkem megtelt kételyekkel, félelemmel és kérdésekkel,
Honnan, miért jön mindig vissza ez a szörnyű kép?
Őket látom pillanatokra, a valaha voltakat, szeretett
Síró szüleimet, akik már a felhőkről néznek ránk.
Imádtak minket, gyermekeiket.
Régen nincsenek, de üzennek folyton:
Állj meg, lányom, ne lépj tovább!
Mindig eddig tart az álmom, ami
Oly hirtelen eltűnik, majd egy
Kocsi dudájának iszonyú hangjára verejtékben ébredek.
(Sági Klári)