Tika
– Két hét múlva ugyanebben az időben várom önöket. Kérem, addig külön-külön írják össze kapcsolatuk pozitív és negatív jellemzőit! Viszontlátásra – köszönt el a doktornő új pácienseitől. Miközben utolsó kliensei után zárta a rendelő ajtaját, az járt a fejében, hogy vajon felismerték-e? Ő azonnal tudta, kik keresték fel, be sem kellett volna mutatkozniuk, az arcuk és a nevük is mindjárt beugrott, pedig jó 20 éve nem látta őket. Edit és Péter már gyerekként is elválaszthatatlanok voltak, bár azt nem tudta, hogy összeházasodtak. Biztosan nem jöttek rá, ki vagyok, hiszen a nevem sem ismerhetik, Képes nevű ember több száz élhet az országban. Ha másért nem, hát ezért érdemes volt férjhez mennem (rövid, de őrült kapcsolat volt, már vége), így leánykori nevem, a Kovács is megváltozott. A külsőm? Ha az sem tűnt ismerősnek, akkor jó munkát végeztem – nyugtatgatta magát.
A rendelőjét az otthonában nyitotta meg, már vagy hat éve, így csak átment a nappaliba, öntött magának a kedvenc rozéjából egy pohárkával, és beleroskadt kényelmes „gondolkodó” foteljába. Itt megrohanták az emlékek, azok a régi képek, amelyek gyerek- és kiskamasz korában gyakran tették a napjait szomorúvá, boldogtalanná. Peregtek a képek, visszajöttek a hangok.
Tika, Tika, nulla erotika! – ezt hallotta éveken át. Így csúfolták. Rendes nevét, a Mártát – becézve Mártika – saját maga keresztelte át kiskorában, amikor valamit akart, mindig így mondta: Tika kéri, Tika éhes, Tika iszik. Lassan mindenki így szólította, szülei, társai, barátai nem, mert azok nem voltak. A leányt ugyanis nem áldotta meg az ég szépséggel, mondhatnánk úgyis, hogy egyenesen csúnyácskának látta mindenki. Alacsony és kövérkés, arca sápadt, haja fakó és ritka, szőkésbarna színű, mosolyogni az érthető körülmények miatt nem látta senki. Gyakran teltek a napjai magányosan és szomorúan. Szülei elfogadták ezt a helyzetet, majd egyenesen leszoktak a vigasztalásáról is, hazudni pedig nem akartak neki. Örömük Márta eszességéből, tehetségéből táplálkozott. Márta előnytelen külsejét vasakarata és okossága ellensúlyozta. Jól tanult, kitartás és elszántság, alaposság és keménység – ezek a tulajdonságok jellemezték. Igaz, ezt a gyerekek nem értékelték, és ha még érzékelték is, akkor sem vettek róla tudomást. Tika csúnya és barátságtalan – könyvelték el. a kamasz fiúk néha megengedték neki, hogy bekapcsolódjon egy-egy játékba, de csak azért, hogy csúfolhassák.
– Tika, Tika, te se leszel soha boldog, messze tőled az erotika – kiabálták. A lány ilyenkor összeszorította az ajkát, és szó nélkül otthagyta őket. Egyre keményebbé vált, elhatározta, hogy gyökeresen meg fogja változtatni az életét. Ez a cél lebegett a szeme előtt. Határozott, nyolcadikos korában komoly és bátor döntést hozott. Szülei megértették, bár nehezen, de elengedték a neves fővárosi gimnáziumba, kollégiumba, ahová kiváló eredményei alapján gond nélkül felvették. A falusi kislány itt kinyílt. Kitűnő érettségi, tudományos diákkör, országos szaktárgyi versenyek, első biológiából, sport és kultúra, rengeteg olvasás, sima egyetemi felvételi, summa cum laude orvosi, majd pszichológia diploma és a szexuálpszichológia szakvizsga, önálló praxis és klinikai osztályos orvos – a mérleg 36 éves korára. Na és egy új külső. A gimnázium évei alatt megnyúlt, magassága elérte az átlagot. Kemény sportolásba kezdett, az úszás, futás, edzőtermek a mindennapjai részévé váltak. Izmos, erős és csaknem karcsú lett. A haját barnára festette, kiváló kozmetikusa gondoskodott arcának és bőrének szépségéről, visszafogott sminkje ápoltságot tükrözött. Öltözködése a trendnek megfelelő, divatos, de nem feltűnő és hivalkodó. Egész lénye átalakult, magabiztos, céltudatos nővé vált. Hivatása, elért szakmai eredményei tovább növelték egészséges büszkeségét. Válása óta egyszer sem volt magányos, jelenlegi párja is orvos, de nem élnek közös háztartásban. Elégedetten nyugtázta életének gyökeres megváltozását, s már nem is emlékezett gyermekkora sérelmeire, magányára. Egészen a mostani találkozásig…
Miközben újra töltött magának egy kis pohárkával, azon törte fejét, hogy vállalja-e egyáltalán új betegei kezelését. Már az első néhány mondatuk után, nem beszélve a köztük lévő metakommunikációs jelekről, érezte, hogy baj van a házasságukkal, amit nem lesz egyszerű feladat helyrepofozni. Közel járnak a negyvenhez, van három gyerekük, a valaha magát bombázónak tartó leány súlyfelesleggel küzdött, a férje pedig mosolytalan, unott pasas hatását keltette, pedig fiatal srácként akkora macsó volt, hogy az orráig nem lehetett felérni. Most meg kiégve, testi, lelki és nemi identitásukban megroppanva segítségre szorulnak. Van ilyen, gyakran megesik, az élet, a sűrű és gondokkal teli mindennapok felőrlik a házasságok legszebb oldalát, a szerelmet, a szerelmes együttlétet, elvész a párok közötti egészséges erotika.
– Ez a dolgom, orvosként ezt kell helyrehoznom. De pont velük? Kell ez nekem? – tette fel magának a kérdést. – Avatkozzak be az egykor engem csúfoló (Tika, Tika, nulla erotika – visszhangzott fülében a rigmus) társaim életébe? Szégyenítsem meg őket, vagy mondjam meg kerek-perec, hogy nem vállalom, vagy mutatkozzam be, hátha maguktól elmennek? Végül is a magánrendelésemen kerestek meg, itt akár el is utasíthatom őket – fűzte tovább gondolatait, majd lapozgatni kezdte a róluk készített jegyzeteit. Na, tessék, már megint az orvos győzött! – és a kíváncsiság mellett egyre inkább mozgolódott benne a kisördög, hogy most valahogyan egy picikét, még az orvosi etikett szabályain belül, de visszavághat a régi sérelmekért.
Összesen nyolc alkalommal találkoztak. Egyetlenegyszer sem vette észre, hogy egykori falubeli ismerősei rájöttek volna, kihez fordultak gondjaikkal. Ez idő alatt alaposan megismerte életüket, szokásaikat, kapcsolatuk titkait, nehézségeit. Minden tőle telhetőt megtett, hogy pszichés és szomatikus gondjaikon segítsen, hiszen végzettségei alapján értett a lélekhez és testhez is. Jó tanácsokkal, ötletekkel látta el őket, gyakorlatokat írt elő, játékos feladatokat adott, amelyeket otthon el kellett végezniük, rávezette őket a bajok eredőire, az egymástól való minden irányú elhidegülés okaira. Mivel jelentkeztek a terápiára, megvolt bennük a változtatás szándéka, érezhetően együtt akartak maradni, és ez nagy segítségnek bizonyult. Végig együttműködtek, erős szándékuk volt kapcsolatuk javítására, az újrakezdésre, s ezért a szakember kéréseit, javaslatait teljesítették. Dolgoztak jövőjükért, s ez megerősítette Mártát is, elszántan támogatta pácienseit. A konzultációk során egyre inkább érzékelte, hogy eredményes szakmai munkát végez. A kötelességtudó, csendes, színtelen egymás mellett élésből egy szebb, szeretetben és szerelemben gazdagabb és színesebb egymással élés bontakozott ki. Az orvos és a pár egyre biztosabban érezte, hogy megmentették a házasságot.
Az utolsó megbeszélés előtt Tika sokat vívódott. Hogyan köszönjön el? Felfedje-e titkát, hozza-e kezeltjei tudomására, ki is ő valójában? Úgy döntött, ha nem ismertek rá, akkor ez maradjon is így, mert egy lelki gyógyító nem vehet elégtételt, az orvosi etikával nem fér össze, hogy bárkit is megszégyenítsen, a pszichológus nem hozakodhat elő személyes példával sohasem.
A gyerekek olykor gonoszkodnak, el kell felejteni. Megértette, hogy ő maga is terápián esett át, neki elég, hogy segített azoknak, akik bántották, ez nagy jutalom számára, és egyben elégtétel is. Rájött arra is, hogy a ”tika-tika-erotika” csúfolódások váltották ki belőle azt a hatalmas dacot és elszántságot, ami miatt ezt a hivatást választotta. A betegeivel való foglalkozás közben ő maga is tanult, lélekben és emberként gazdagabb lett. Így hát, csak egyszerűen, úgy, mint más pácienseitől, elköszönt és minden jót kívánt.
Néhány héttel később egy egzotikus országból érkező képeslapon a következőt olvashatta:
Kedves Márta! Köszönünk mindent, nagyon boldogok vagyunk. Most értettük meg, hogy annak idején mennyire megbánthattunk téged. Te szelíden, önzetlenül és szeretettel segítettél nekünk, rávezettél arra bennünket, hogyan küszöböljük ki azokat a gyengeségeinket, amikkel majdnem tönkretettük a kapcsolatunkat. Bocsánatot kérünk a gyermekkori buta viselkedésünkért. Sok sikert kívánunk. Szeretettel üdvözlünk: Edit és Péter.
(Sági Klári)